Tegnap volt a KÖLTÉSZET VILÁGNAPJA!
Az egyik rádió műsorban(IRÁNYJELZŐ) megemlékeztünk róla, mégpedig úgy, hogy hoztunk saját “kedvenc verseket”!
Mivel (szégyenszemre) már régen vettem utoljára kezembe kedvenc verses köteteimet, így hát leporoltam őket és elkezdtem “újra felfedezni mélységüket, szépségüket… újra beleszerettem a költészetbe.
(ezúton jelzem ha valaki szeretne megajándékozni, Ady összes, Randóti összes, Illyés Gyula, Pilinszky… jöhet sok minden. ) 
Nem emlékszem mikor olvastam utoljára JÓZSEF ATTILA: ISTENEM című versét. Annyira személyes, gyermeki, amilyen az ISTENnel való kapcsolatunknak lennie kell. Akkor még biztos hogy nem értettem meg mindezt.
Olvassátok és hallgassátok szeretettel ITT:
József Attila: Istenem
Dolgaim elől rejtegetlek,
Istenem, én nagyon szeretlek.
Ha rikkancs volna mesterséged,
segítenék kiabálni néked.
Hogyha meg szántóvető lennél,
segítenék akkor is mindennél.
A lovaidat is szeretném
és szépen, okosan vezetném.
Vagy inkább ekeszarvat fogva
szántanék én is nyomodba,
a szikre figyelnék, hogy ottan
a vasat még mélyebben nyomjam.
Ha csősz volnál, hogy óvd a sarját
én zavarnám a fele varjat.
S bármi efféle volna munkád,
velem azt soha meg nem unnád.
Ha nevetnél, én is örülnék,
vacsora után melléd ülnék,
pipámat egy kicsit elkérnéd
s én hosszan, mindent elbeszélnék.
OLVASSATOK VERSEKET!!!!
Aztán meg ki a szép Tavaszba!!!
