Rózsaszín Kalasnyikov

3 gyönyörű lány édesapja vagyok. Nem, nem most döbbentem rá, de hihetetlen ahogy növekszik a szeretetem feléjük!
Egyre több dolgot teszünk együtt és egyre mélyebb az ő szeretetük is felém és mélyül az enyém feléjük.
Lakásunkban nincs olyan hely ahol ne lenne valami rózsaszín vagy lila. Egy matrica, egy hajcsat, egy ruha darab, egy labda, száradó ruha,…

Kezdem megszeretni ezt a színt. Vagy csak megszoktam?

Egy biztos, az amivel még azóta viccelődöm, amikor Horvátország háború által sújtott városában szolgáltam, “nevezetesen”, hogy amikor az udvarlók “hada” jön majd lányaim kezét megkérni én egy Kalasnyikovval az erkélyen várom őket, és az a bátor “herceg” aki átfut a “sortűzemen” amit rázúdítok, no AZ MEGKAPHATJA LÁNYOMAT feleségül.

Ma reggel, rádöbbentem, egy sima Kalasnyikov(http://hu.wikipedia.org/wiki/AK%E2%80%9347) nem lesz elég. 

Ahhoz hogy “az erkélyen” az álca tökéletes legyen, rózsaszín kell hogy legyen a Kalasnyikovom…

Tud valaki segíteni?

Németh Laci “a Féltőn szerető apa”

u.i. aki azt gondolná hogy ezt a lövöldözős “Herceggyilkolós” dolgot én esetleg komolyan gondolnám, annak jelzem NEM. De egy biztos, a lányaim komoly udvarlóit igen is megvizsgálom, KOMOLY BESZÉLGETÉSEK LESZNEK és megtanítom “kesztyűbe dudálni”. :)

Képek

Néhány kép…
Hosszú-hosszú hétvégénk volt. Elutaztunk Horvátországba, meglátogatni barátokat, azt a gyülekezetet ahol 4 és fél évig szolgáltunk, stb…

Néhány kép az útról:

3 grácia

Emma, az első Oviból… a legjobb legjobb barátnő

Megnéztük Dario Sosic kiállítását is…

és minden estére a kimerülés teljes volt…

Laci most már itthonról

ISTEN többet tesz mint mi elképzelhetnénk…

Azt hiszem aki egy kicsit is ismer, nem titok előtte, hogy a szívem az nagyon a “menni” és “tenni” szavak körül forognak. Az sem titok, hogy a helyi szolgálaton túl a misszió is a szívem csücske… és mivel a Balkánon voltam misszióban, lemoshatatlan rólam a szeretet és a vágy, hogy láthassak megtérőket főleg Boszniában.

Amikor elkezdtük a Dél-Pesti Golgotát, talán a 2. vagy 3. ISTENtiszteleten elmondtam a víziómat, vágyamat, hogy ez egy cselekvő közösség legyen (Gyülekezetünk honlapján látható is a KÖZÖSSÉG fül alatt a “Jó, Együtt, Tenni” szlogenbe ágyazott vágy).

Nos pár hete elmondtam a gyülekezetnek az imám a 2010es évre.

1. növekedjünk ISTENismeretben

2. Erősödjön a közösségünk

3. mint gyülekezet menjünk el  legalább egy missziós útra.

Az első két pontról is fogok írni, mert azok terén és lesznek érdekességek, de amit ISTEN készít misszió terén, az azt hiszem hihetetlen.

Márciusban úgy volt le megyünk Boszniába 2 magyar gyüülekezeti vénnel (Szegedről és Diósdról), illetve ISTEN “hozzánk csapott” egy Dán tesót akit a gyülekezete vénei azért küldenek, hogy kikémlelje, hogy hogyan szolgálhatnák errefelé misszióban ISTENt, illetve egy Amerikai tesó, aki viszont már konkrétan azért megy, hogy bátorítsa az ott lévő misszionáriusokat illetvem hogy segítsen a Srebrenicában induló új szolglatnak. Az egy olyan város ahol még SOHA nem volt kersztény közösség és 15 éve pedig több mint 8000 férfit mészároltak le Szerb szabad csapatok. No ebben a városban már van 1 keresztény aki angolt tanít. :)

Márciusban a Jákim Stúdió és az Rengeteg nevű zenekar az én Vajdasági kapcsolataimon keresztül egy háromnapos 3 állomásos evangelizációs útra készül…amit gyülekezetünk reményeim szerint támogatni fog és remélem én is ott tudok majd lenni velük…

No mindegy, itt még nincs vége örömömnek. a Gyülekezetünkből, most már többen is gondolkodna és imádkoznak azon, hogy egy másik autóval ők is jönnének… Boszniába :) Na itt én már kezdek libabőrös lenni, meg könybelábad a szemem…

ÉS

A

Dán gyülekezet egyik vénje most hívott fel Skype-on, hogy nyáron szeretnének jönni, és kibérelnének egy 20 fős kisbuszt amibe ők hoznának 10 dánt, hogy így lehetőséget adjanak arra, hogy a mi gyülekezetünkből is jöhessenek 10 valamikor Júliusban egy Horvát-Bosnyák missziós útra…

Kicsi gyülekezetünk első missziós útjáról beszélünk??? NEM. ez már lehet hogy 3 is lesz… :)

ISTEN jó.

Németh Laci aki nem hisz a szemének…

Nem került sor a másodikra

Szóval az elmúlt két hétben szétutaztam magam. Vajdaság, Bosznia és Horvátország után Vajta már felüdülés volt. Kicsit így éreztem magam:

Nagyon-nagyon értékes utak voltak, de azért most már lassan el kell fogadnom, hogy nem 20 éves vagyok, 3 gyermekem van a gyönyörű feleségem mellett… szóval ez a Budapesti élet úgy néz ki arra is meg kell hogy tanítson, hogyan éljek lassúbb tempóban…

Jó itthon lenni, saját ágyban aludni, reggel Leát oviba vinni, aztán dolgozni… jó kiruccani, de azért nincs megnyugtatóbb mint a mindennapi rutin… :)

Németh Laci aki  nyugalmát Pesten leli…

Laci apostol első levele a Délpesti szenteknek

1. Kegyelem néktek és békesség a mi Urunk Jézus Krisztus által.

Jó kezdés mi? :)

Nos, köszönjük az imáitokat Tom és én. 7 és fél óra vezetés után megérkeztünk Szarajevóba az éjszaka. Az út jó volt és áldott, nem volt hó és eső is csak kevés. ISTEN megőrzött bennünket.

Ma reggel a Szarajevói Baptista gyüliben ébredtünk, aminek gyönyörű kilátása van a városra.

9kor egy fiatal házaspárral találkoztunk. Sajnos nevet és képet nem tehetek fel róluk, erről majd többet otthon, de a lényyeg hogy ez egy muzulmán ország ők pedig hosszútávon szeretnének maradni… :) .

ISTEN hihetetlen emberei. lehet hogy tudnak valakiről aki Srebrenica közelében lakik és hisz Istenben. Ha igy van, remélem holnap meglátogathatjuk őt is az özvegyek előtt vagy után.

Nagyon szép napos időnk van. (ezt elmondhatom) :)

íme néhány kép addig is:

Ez az óvárosban lévő sétáló utca. ott hátul az a 3 fiatal ember tipikus. Ülnek és kávéznak az “utcán”… :)

Az “örök láng” ami azok emlékére ég, akik életüket adták Szarajevóért a 90-es években. Háttérben az Iráni Muzulmán Köztársaság Nagykövetsségének kulturális központja. Irán és Szaud Arábia rengeteg pénzt tol be Bosznia iszlamizációjába.

Szarajevó a magasból. Jobbról Szerb Orthodox Templom, Balról Római Katolikus Templom, hátul több mecset is látható. Érdekes adatok:

Szarajevó 97%-a Muzlumánnak valja magát. ennek kb fele a hithű. 250 Mecset van csak Szarajevóban.

Szarajevóban 700 Zsidó él, ez több mint ahány élő hitű keresztény van az egész országban.

Ja és NAGY KÖSZÖNET Medvecki Lacinak a kölcsön adott fényképezőért, nagyon élvezem… :)

Külön neki, Vikinek és a Komlódi Házicsoportnak akikkel már ettünk hasonlót, íme:

Burek, melynek neve Burečki (burecski). Bárányhús, fokhagyma,… tejföllel leöntve… JAJ de jó volt. Rátok gondoltam. :)

Üdv mindenkinek és majd írok ha lesz még időm meg NETem. :)

Találkozunk Szombaton a közösségi esten.

Laci

u.i és majd remélem arról is írhatok, hogy miért is lenne fontos nekünk magyaroknak itt szolgálnunk. tátva marad majd a szátok, ígérem. ISTEN jó.

Menyország

Nos a U2 concert nem volt olyan mint a menyország, de egy ismerősöm aki látta őket pár nappal előttem, az azt mondta, hogy “amit szem nem látott és és fül nem hallott” olyan a koncert.

Biztos voltam, benne hogy nagyon jó lesz, de azért szinte biztos voltam benne, hogy a csávó túlzásokba esett.

Amíg én “emésztem” mindazt amit láttam és hallottam, hadd beszéljenek a képek…

A szinpad 50m széles és 55m magas volt. Magasabb mint a stadion…

fél hatkor már ennyien…

Kyle barátom a kép közepén magasba emelt kézzel. mellette, Balogh Robi, Madarász Isti, Árpi, Andi, Lisa… KIRÁLY HELYÜK VOLT…

“The Hours” nevű zenekar félig teli stadion előtt játszott…

A Snow Patrol alatt már szinte teljesen megtelt a stadion… és akkor:

Larrz Mullen besétált leült a dobokhoz elkezdte “verni” a “Breath” ütemét és   AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHH

Desmond Tutu lelkész lenyűgöző videó üzenete

és tippeljetek mi volt a színpad tetején???

Egy kicsi, de RENDKIVÜL fénylő Kereszt…

A Zágrábi “Tejút rendszer” és Bono ójabb kis Prédikációja…

És a búcsú…

Miközben ezt írtam többször elsírtam magam…

Ez egy lelki megtapasztalás volt. az egész SHOW-nak üzenete volt és Bono még beleszúrt 2-3 rövid 1-2 perces “prédikációt”…

Eddigi életem egyik legjobb megtapasztalása volt…

KÖSZÖNÖM ISTENEM, hogy ott lehettem…

Laci

ISTEN…

Beismerem, nem könnyű lezárni a vukovári fejezetét életünknek és az sem teszi könnyebbé, hogy ISTEN közben egy nem túl személyes helyre hív, Budapestre. Ami viszont segít, az az amikor látom ahogyan ISTEN munkálkodik.

Május egy ISTEN által TELJESEN megáldott hónap volt.

1. Lakás: 2 lakást néztem meg amikor felutaztam, a többi mind ki lett adva mire mentünk volna megnézni. De nem is baj, mert nekem rögtön az első nagyon tetszett… Elvittem a Kerit, megnézte, neki is nagyon tetszett… Alkudtunk az árából és kivettük.

2. Óvoda: abban az óvodában ami 2 saroknyira van a lakásunktól (kb 3 percre gyalog), Zenére fektetnek nagy hangsúlyt és nem mellesleg azonnal felvették Lea lányomat…

Szerintetek ez normális? Bizonyos értelemben igen, mert ISTENnél MINDEN lehetséges… :)

ISTEN JÓ.

Mi már dobozolunk és tervezzük a hazalköltözést, miközben nem győzünk gyönyörködni ISTEN munkáján itt Vukovárott. Továbbra is áldottan varja el az utolsó szálakat…

Mi lesz délpesten? amiatt sem aggódok túlzottan… amíg azt tesszük amire elhívott…

 

Németh Laci aki ISTENben és az Ő munkájában gyünyörködik

Évzáró, és a lezárhatatlan lélek…

Lea lányom Óvodai Évzárójárán voltam ma. DSCF5658

Amellett, hogy cukik voltak, meg minden (szokásos)… rádöbbentem egy összekötő kapocsra, ami összeköti  bennem a Magyarságomat és a Balkán iránti szeretetemet. Segít nekem is megértenem önmagamat.

Hogy is van ez?

Nos a párhuzam a következő.

Kezdjük a magyarségommal.

Vajdaságban születtem, és mégha Titó elvtárs egyik utolsó Pionírja is voltam, körülbelül pubertás koromra Jugoszlávia szétesett, ezzel megyszűnt a “Jugoszláv’ identitás (Gyengébbek kedvéért e név alá próbáltak besorolni 24 millió embert 6 köztársaságból, több-kevesebb sikerrel), édesapám pedig a mai VMSZ (Vajdasági Magyarok Szövetségének) volt alapító tagja illetve sokáig frakcióvezetője, helyi meghatározó politikusa, suhanc fejjel én is azt hittem csak így simán hogy magyar vagyok (elvégre nagy részben emiatt is vertek meg 92 februárjában az általános iskolám előtt)… Még ugyan ebben az évben átkerültem Szegedre az Erdészeti Technikumba ahol viszont elég gyorsan a “büdös Júgó” jelző volt rám “aggatva” kezdve a vegytan tanártól, a suli “legnagyobb” Skinhead-éig…

Pedig én “csak” egy Vajdasági Magyar vagyok, aki nem tehet róla, hogy feje felett huzogatták a határokat, vagy, hogy Németh Lászlónak neveztek el(Nagyapám illetve a Hódmezővásárhelyi író után kaptam nevem, ha jól tudom).

MAGYAR VAGYOK. NEM FIDESZES, MSZP-s, JOBBIK-os, vagy BALabbikos… csak símán magyar. Lehetek?

Évek során amint figyeltem édesapám és más emberek harcát a magyarság megmaradásáért a Vajdaságban, sok korrupt, “genyláda”, aljas önző gyűrűjében, ez a harc teljesen reménytelen (nem mintha Magyarországon egy árnyalatnyit is jobb lenne).mindezeket látva néhány gondolat biztosan körvonalazódott bennem:

1. nem ebben a harcban szeretnék részt venni, mert ez a harc már a kezdetekor halálra volt/van ítélve, az emberi kapzsiságból fakadóan… hanem inkább valami maradandóbbat, “ne adj ISTEN” örökké válóban szeretnék részt venni. ISTEN királysága egy ilyen dolog. Nem mintha ott nem lenne bűn és kapzsiság…de ott legalább ISTENnek dolgozok…ISTENért…de lehet hogy még mindíg naiv vagyok…

2. Ettől még megakarom őrizni gyökereimet, ápolni hagyományaimat, mert aki ezt nem teszi jövője sincs… gyökér nélkül pedig táplálkozni és növekedni sem nagyon lehet… 

DSCF5655

A Balkániságom már kicsit más tészta…

Nem tudom pontosan időhöz kötni a kezdetét. Talán a családi utunk Boszniába a 80-as évek végén, talán az anyatejjel szívtam magamba, talán tényleg Titó elvtárs Jugoszláv ideológiájának köszönhetem…nem tudom.

De Magyarországon mindezidáig nem sokszor sikerült  teljes értékű magyarnak éreznem magam.

Szeretem a Balkáni “lazaságot”. Amíg nem ittunk kávét, nem ültünk le beszélgetni, megismerni egymást, addig nem csinálunk semmi mást…közös munka sincs, amíg nem láttam ki vagy.

És kávéra MINDIG van idő a Balkánon.  :)

A Balkáni izeket is szeretem. Burek, Cseváp, Zeljanica, Pljeskavica, … mind mind rettenetesen hiányozni fognak Pesten…

De a balkániság is egy dráma. 6 pici nemzet egymás elleni csatája amivel mind csak gyengülnek, semmit meg nem oldanak, tovább nem lépnek… Reménytelen a helyzetük, csak úgy mint a határon túli (vagy éppen belüli) magyarságért való harc.

Lehet velem eggyet érteni vagy nem. De ez a drámai, reménytelen helyzet és harc az ami mindkettőben azonos. Ez az ami könnyre fakaszt ha azt hallom “Sarajevo” vagy ha győnyőrű szép magyar népdalokat hallgatok, ugyan ez zajlik le bennem akkor is amikor meghallom a Magyar Himnuszt vagy éppenséggell a “szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország“-ot.

Miért?

Mert mindkettő, reménytelen helyzetben van ISTEN nélkül. Anélkül, hogy az emberi szívekben ISTENi változás menne végbe…

Ez közös mindekettőben, ennek a megváltoztatásában vettem eddig is részt. Kicsi, pici részt… de amit ISTEN elém tesz abban igyekszek hű lenni.

Budapesten is sikerülni fog embereket ISTEN útjaira vezetni, talán ők is felismerik majd ezt “közös” szálat, és talán ők is, mind többen, kinyúlnak ezen (vagy más) területek, emberek felé…

Németh Laci aki igyekszik megérteni önmagát