Blogoló kolléga VAGY Bloggoló kolléga helyesen???!!!

Helló, szia mizu,

Szóval, mint feltűnhetett, egy ideje, sacc/kb heti rendszerességgel blogolok. Az is igaz, hogy többet is olvasok.

Mindez annak a jele, hogy az életemben kezdenek a dolgok a helyükre kerülni, és mindez szép és jó…

Kezdem kijavítani amiket elrontottam, helyre állítani amit lehet, újjáépíteni és felújítani amit sajnos sikerült lerombolnom, szóval ilyenek.

Elején vagyok még az utamnak, és hosszú út áll előttem, de őszintén(?) évek óta nem voltam ennyire kiegyensúlyozott, nem éreztem ennyire a “helyemen” magam.

Ja, hogy ez volt a “rövid” bevezető… ??? :)

Másodikpont.

Örülök amikor másokat is blogolni látok. Azt hiszem Richard Foster írta, hogy a lelki növekedésnek fontos része az írás.Én ezért használok 2 naplót, és e mellé még blogolok is.

Egy nagyon kedves barátom is elkezdett blogolni.

Ő viszont sokkal lelkibb. Ő azt jegyzi fel, amit ISTEN ad neki lelki táplálékot.

Igazi minden napra egy ige, áhitat blog az övé.

Nézzétek meg: www.istenjo.wordpress.com

Aztán hajrá, ti is vagy “régimódi” (papír, ceruza) naplót vezessetek, vagy ilyen Cybert, vagy mindkettőt.

Laci aki mindkettő

 

u.i. Ja és közben kitavaszodott. NAGY :) .  

Ezt ma fotóztam. nem a legjobb, de végre jönnek a színek is az életünkbe vissza.

Képek

Néhány kép…
Hosszú-hosszú hétvégénk volt. Elutaztunk Horvátországba, meglátogatni barátokat, azt a gyülekezetet ahol 4 és fél évig szolgáltunk, stb…

Néhány kép az útról:

3 grácia

Emma, az első Oviból… a legjobb legjobb barátnő

Megnéztük Dario Sosic kiállítását is…

és minden estére a kimerülés teljes volt…

Laci most már itthonról

Nemzeti Sírkert

Tegnap Komlódi Gábor vezetésével egy rövid látogatást tettünk a Nemezeti Sírkertbenn, ami ráadásul nincs is messze a házunktól…

Vannak akik alapjáraton is ódzkodnak a temetőtől, vannak akik nem. Én utóbbihoz tartozom, ráadásul én SZERETEK temetőbe járni. Valahogy a csend, a nyugalom, és a valóság megérint.

Nos a Nemzeti Sírkert nem CSAK EGY szimpla temető. A Magyar Történelem, Irodalom stb nagyjai vannak itt eltemetve. Valahogy hihetetlen, Kossuth, vagy József Attila sírhelye mellett állni…Adyról vagy Jókairól nem is beszélve. Amint szebb idő lesz megint kimegyek, mert NEM CSAK egy temető. Ez egy emlékpark… madarakkal, mókusokkal, padokkal, TÖRTÉNELEMMEL.

A teljesség igénye nélkül, íme jó néhány kép…

Remélem szebb időben, kellemesebb évszakban tudok majd szebbeket is készíteni:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kossuth Lajos

Deák Ferenc

Dr. Antall József

Gyönyörű volt…

Tavaszra még gyönyörűbb lesz…

Első alkalom

Mindenben, mindíg van ilyen.

Nos Július elseje óta elég sok ilyen történt mindannyiunkkal.

Először töltöttem éjszakákat kórházban, rádaásul úgy hogy nem is én voltam beteg. Lányaimmal összesen kb 3 hetet töltöttem a Heim Pálban. És őszintén ha nővérem és feleségem nem segítettek volna, illetve ha RENGETEGEN nem imádkoznak értünk ebben az időszakban valószínű nem csak majdnem őrülök meg… 

 

 

 

 

De nem csak ilyen élmény volt.

Ennél sokkal jobbak is.

 

 

 

 

 

 

Például Lea lányom először utazott villamoson és metrón. 

Mindkettőnek nagyon örült és nagyon élvezte.

 

Csak két dolog zavarta.

1. Miért ilyen hangos???

2. A Piros vonalon miért nem piros a metroszerelvény maga is, ha már a kék vonalon kék?

És mennyire igaza van.

 

 

 

 

Aztán volt olyan is, hogy első Istentisztelet a délpesti Golgotában

 

 

Ja és nem utolső sorban, először élünk Budapesten, most lettünk nagycsaládosok… és sok sok minden más is… szóval nem kevés új élmény ér bennünket, és ez sok odafigyelést igényel és ezeket a dolgokat efel is kell dolgozni és nem utolsó sorban meg kell tanulni alkalmazkodni is mindehhez.

Mi az ami segít(ett)?

Rengeteg kersztény tesó szeretete, bátorítása, segítsége. Szavakba önteni is nehéz lenne, mindaz amit kaptunk sokaktól. Ennyi szeretetet talán még soha nem kaptunk ilyen rövid időn belül.

Köszönjük.

NAGYON.

Németh Laci az egész család nevében

"Szenvedni KRISZTUSÉRT"

“Ideje van a szenvedésnek és és ideje az áldásnak…” :)

Hála ISTENnek, most az áldásos végén vagyunk a dolgonak.

Meghívtak, hogy tanítsak Orahovicán. A hely nagyon állat és NAGYON komoly és profi szolgálatot végeznek itt a gyerekek felé… Maradjunk annyiban, ha STEN nem hívott volna el Kispestre, ez a hely a “vágyak toplistájánk” élén lett volna…

DSCF5628

Az a vár ott fenn, olyan mintha ott forgatták volna a Gyűrűk Urát.

DSCF5635

Lea idei első “vízközeli” élménye jól sikerült. Reméljük a bőre folyamatosan javulni fog…

Németh Laci aki lelkileg felüdül és a családjával van a holnapi tanítás előtt.