Nemzeti Zsírkert

Pár hete kinn voltunk a Nemzeti sírkertben kis családommal és szívünknek nagyon kedves barátokkal.

Én személy szerint most jártam ott harmadszor. Májusban is jó lenne kijutni.

Mielőtt még valami beteg temetőbe járónak néznétek…nem AZÉRT járok ki gyakran… hanem egyszerűen csak lenyűgöz a tény hogy van ilyen(?) hogy ott sétál az ember Kossuth Lajostól, Józef Attilán át egészen Antall Józsefig… Én minderről kb másfél évvel ezelőttig nem tudtam.

No, azért nem vagyok “nagy szakértő”, mert például most is, 1 órán keresztül kerestem a fenn említett költő sírját és sehogy sem találtam meg…

Arról hogy egy kis területen belül, mennyire közel vannak történelmünk, múltunk nagyjai, mi sem árulkodik jobban, mint ez a fotó itt jobb oldalt… Ezen a kis téren van még Jókai Mór is és még néhányan eltemetve. Szóval mindenkinek csak ajánlani tudom (http://www.nemzetisirkert.hu/index.html).

Most már azért tűnnek fel “érdekes” jelek, jelképek sírhelyeken, emlékműveken…

Íme néhány a gyűjteményemből:

 

   

És Lea lányom is felfigyelt valami rendkívülire… :)

a saját nevére… igen, szeptemberben iskolások leszünk… és már 6-7 betűt felismerünk…

Laci aki szereti a Nemzeti Sírkertet 


ISTEN megadta 2. rész

Tudom, tudom a cím nagyon szappanoperás, de a valóság nem az.

Még 2-3 bejegyzéssel ez előtt azt írtam karácsonyra időt szeretnék kapni.

Az előző bejegyzés ugye arról, szólt, hogy családunk egyik fő “háziangyala” (álnevén csak TéZSéVé) a drága idejét ajándékozta nekünk amivel nekünk is időt adott egymásra…

A másik ajándék pedig ugye ISTENtől volt, aki úgy néz ki olvassa a blogomat (vagy csak simán mindent tudó :) ), mert ez az Ausztriában töltött, karácsony és szilveszter életünk eddigi legjobb pihenése/üdülése volt (10 év házasság alatt) és ez az idő amit ott eggyütt tölthettünk volt a 2009-es legnagyobb áldása is (Petra Szófia születését leszámítva)

Néhány képet bekarmolok ide, de higgyjétek el képpel és szavakkal is nehéz leírni, mindazt amit az jelent, amikor nem tudom milyen nap, hanyadika van ÉS NEM IS ÉRDEKEL. :)

Ilyen először fördult elő velem az életben.

Lotti, Petra Szófia és Lea Karácsony este.

Lea karácsonyi ajándéka egy sminkkészlet volt (ha ez nem lenne egyértemű a kép alapján) :)

A Spittali Gyülekezetből kijőve a 2000m magas Goldeck hegy mászik az arcodba…

 

Megmásztuk (Felvonónal)

Etettük a Milstatt-i tavon telelő Kacsa és Hattyú csapatokat, akik Lottit is egy pillanatra reggelinek nézték…hiába a reggeli kávé előtt még ne tiszta a látás… :)  

Szánkóztunk…

…és csúsztunk sokat.

ők simán “csak” GYÖNYÖRŰEK…

 

NO comment.

Lotti, akinek a “szeme sem áll jól”, nos a dupla sapiről pedig annyit kell tudni, hogy a Rózsaszín “eperkés” sapkát karácsonyra kapta az esztergomi nagyszülőktől és azzal aludt,azt mindenhova vinni kellett… stb. SZóval ő 2 sapkában nyomta végig Ausztriát, mert az Eperkés simán nem volt elég meleg, a régi, a “tigrises” ami elég meleg volt, az pedig neki nem volt elég… :)

Úgyhogy ennyi.

Jeges üdvözlet Ausztriából:

 

 

 

 

 

Németh Laci

Nemzeti Sírkert

Tegnap Komlódi Gábor vezetésével egy rövid látogatást tettünk a Nemezeti Sírkertbenn, ami ráadásul nincs is messze a házunktól…

Vannak akik alapjáraton is ódzkodnak a temetőtől, vannak akik nem. Én utóbbihoz tartozom, ráadásul én SZERETEK temetőbe járni. Valahogy a csend, a nyugalom, és a valóság megérint.

Nos a Nemzeti Sírkert nem CSAK EGY szimpla temető. A Magyar Történelem, Irodalom stb nagyjai vannak itt eltemetve. Valahogy hihetetlen, Kossuth, vagy József Attila sírhelye mellett állni…Adyról vagy Jókairól nem is beszélve. Amint szebb idő lesz megint kimegyek, mert NEM CSAK egy temető. Ez egy emlékpark… madarakkal, mókusokkal, padokkal, TÖRTÉNELEMMEL.

A teljesség igénye nélkül, íme jó néhány kép…

Remélem szebb időben, kellemesebb évszakban tudok majd szebbeket is készíteni:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kossuth Lajos

Deák Ferenc

Dr. Antall József

Gyönyörű volt…

Tavaszra még gyönyörűbb lesz…

Egy hir margójára…

Szevasz Chico,

(aki többet akar tudni róla: http://www.mtv.hu/videotar/?id=31375 )

Nem hiszem el hogy elmentél. nem hiszem el, hogy igy. pic.php

Vukovárott voltam amikor felhivtak, hogy lelőttek Boliviában.

Pár hónapja még arról irtam neked milyen jó lenne egy kávé mellett dumálni amikor ismét erre jársz…

Válaszoltál, hogy szivesen, és majd jelentkezel, ha Szent László, Eszék az utiterveidben szerepelnek…

…Aztán csak hallotam, hogy eltüntél…egyesek szerint hazamentél lelkileg helyrerázódni, mások szerint azért mentél haza Boliviába, mert a kummunista rezsim megdöntésében akartál részt venni. Mindkettő hihető változat. (Csak azt érteném,miért veszik át a horvát és magyar újságirók a Boliviai Kommunista Média állitását, miszerint te terroista vagy, hirtelen már nem katolikus és európai ország lettünk? Vagy valamiről lemaradtam és1946ot irunk?)

Bárhogy is legyen, egy értékes emberrel van kevesebb itt a földön.

IMG_1880_resize

Nem irom ide a végére, hogy nyugodj békében. Ha lehetséges is lenne, te akkor sem tennéd… mennél és harcolnál valahol, valamilyen igazságért, valamilyen elnyomott népért, és annak szabadságáért.

Mindig az igazságot kerested.

Zsidó-magyar apád és katolikus édesanyád illetve a huszadk század kellő képpen összezutyult… te 1991-ben, Szent Lászlón, a horvát fronton érezted magad először magyarnak. LaslovoFlags Úgy érezted, ott megtaláltad a helyed.

 

 

Én 14 évvel később és kb 20 kilómáterrel távolabb Vukovárott éreztem ugyan ezt… Erről szerettem volna veled beszélni… meg sok minden másról. 

Az igazság az, hogy ISTEN szeret téged. nem tudom megtaláltad-e őt, mert Ő az az igazság amit egész életedben, 2 kontinensen át kerestél…talán ott Boliviában mindezek a dolgok előtt megtaláltad Őt… Csak remélni tudom.

Ő szerető, Ő kegyelmes de igazságos is…

Csak remélni tudom, egyszer, ott fenn még találkozhatunk és sok dicsőités mellett elbeszélgetünk…egy jó nagyot.

 

Németh Laci

u.i. Most elmegyek Szent Lászlóra, két vukovári harcostársaddal (Jánossal és Évával) gyújtunk 2 gyertyát , megemlékezünk rólad.

DSCF5520

DSCF5521

Ja és találkoztunk ott több védőjével a falunak akik meséltek rólad… könnyeikkel küszködve… ja és gyűjteni kezdtek a vasutállomás melleti kávézóban, egy komolyabb Chico megemlékezésre…