3 gyönyörű lány édesapja vagyok. Nem, nem most döbbentem rá, de hihetetlen ahogy növekszik a szeretetem feléjük!
Egyre több dolgot teszünk együtt és egyre mélyebb az ő szeretetük is felém és mélyül az enyém feléjük.
Lakásunkban nincs olyan hely ahol ne lenne valami rózsaszín vagy lila. Egy matrica, egy hajcsat, egy ruha darab, egy labda, száradó ruha,…
Kezdem megszeretni ezt a színt. Vagy csak megszoktam?
Egy biztos, az amivel még azóta viccelődöm, amikor Horvátország háború által sújtott városában szolgáltam, “nevezetesen”, hogy amikor az udvarlók “hada” jön majd lányaim kezét megkérni én egy Kalasnyikovval az erkélyen várom őket, és az a bátor “herceg” aki átfut a “sortűzemen” amit rázúdítok, no AZ MEGKAPHATJA LÁNYOMAT feleségül.
Ma reggel, rádöbbentem, egy sima Kalasnyikov(http://hu.wikipedia.org/wiki/AK%E2%80%9347) nem lesz elég. 
Ahhoz hogy “az erkélyen” az álca tökéletes legyen, rózsaszín kell hogy legyen a Kalasnyikovom…
Tud valaki segíteni?
Németh Laci “a Féltőn szerető apa”
u.i. aki azt gondolná hogy ezt a lövöldözős “Herceggyilkolós” dolgot én esetleg komolyan gondolnám, annak jelzem NEM. De egy biztos, a lányaim komoly udvarlóit igen is megvizsgálom, KOMOLY BESZÉLGETÉSEK LESZNEK és megtanítom “kesztyűbe dudálni”. 
