Milyen is?

Egy ideje már küszködtem/küszködök azzal, hogy milyen pásztornak is teremtett engem ISTEN.

Nem rég egy NAGYON kedves és ŐSZINTE barátom azt mondta, hogy: “nem találom a helyem“.

És sajnos igaza van.

A jó hír (és mára CSAK ENNYI A JÓ HÍR), hogy keresem. Kerestem és keresem már jó ideje.

Sok mindennek kellett bennem gyógyulnia, (van még néhány folyamatban lévő ügy is), de egy a lényeg:

- Amíg az én személyem és személyiségem nem formálódik változik kellőképpen, addig a pásztori mivoltom a legkevésbé fontos… azaz amint a személyiségem megtalálja a “ki is vagyok én ISTEN szemében” kérdésre a választ, a második is könnyebben a helyére áll.  

Ezt a nem kicsit vicces fotót kaptam régen egy vicces havertól, hogy milyen pásztor a jó pásztor…? A képről k.b. egyik sem.

És csak zárójelben jegyzem meg. ha nincs két egyforma hópehely a Földön, és nincs két egyforma ember a Földön, akkor szerintetek van olyan “pásztor modell” amilyen minden pásztornak lennie kell? NINCS. (tudom a lelki válasz az hogy JÉZUS, meg minden…) De nincs. Mert JÉZUS is azt akarja, hogy amiket ő elvetett, elültetett minden egye emberben más és más dolgot, tehetséget, ajándékot, azokat használva legyél az Ő hasonlatosságára… A te “édesapád” nem a Szent Szellem (vagy Szent Lélek -fordítástól függően- ). Édeanyád pedig nem Szűz Mária volt. tehát más vagy, más kultúrában nőttél fel, más korban, más behatások értek.

Hidd el, ISTEN hívott el és tudja hogy mit csinál!!!

Te is hidd már el, Németh Laci!

Vajdasági Interjú

Régen nem írtam és már régen itt volt az ideje.

Mentségemre legyen mondva, Karácsonyig 140 Km/órán pörögtem. 24.-én délutántól pedig feleségem kérésének eleget téve, “munka és szájber böjtöt tartottam”. Igaza volt egyébként.

Decemberben volt egy rövid de fontos, kis, missziós út Vajdaságba.

A második esten, Szabadkán a Népkörben megjelent egy helyi TV társaság és interjút készített a művészek mellett velem is mint szervezővel.

Szerintem egész jól sikerült:

http://www.pannonrtv.com/PannonRTV/e107_plugins/eplayer/eplayer.php?view.1918.0.60

Nézzétek meg.

Laci aki “rilódolja” magát a 2011-es évre!!!

 

ISTEN…

Beismerem, nem könnyű lezárni a vukovári fejezetét életünknek és az sem teszi könnyebbé, hogy ISTEN közben egy nem túl személyes helyre hív, Budapestre. Ami viszont segít, az az amikor látom ahogyan ISTEN munkálkodik.

Május egy ISTEN által TELJESEN megáldott hónap volt.

1. Lakás: 2 lakást néztem meg amikor felutaztam, a többi mind ki lett adva mire mentünk volna megnézni. De nem is baj, mert nekem rögtön az első nagyon tetszett… Elvittem a Kerit, megnézte, neki is nagyon tetszett… Alkudtunk az árából és kivettük.

2. Óvoda: abban az óvodában ami 2 saroknyira van a lakásunktól (kb 3 percre gyalog), Zenére fektetnek nagy hangsúlyt és nem mellesleg azonnal felvették Lea lányomat…

Szerintetek ez normális? Bizonyos értelemben igen, mert ISTENnél MINDEN lehetséges…

ISTEN JÓ.

Mi már dobozolunk és tervezzük a hazalköltözést, miközben nem győzünk gyönyörködni ISTEN munkáján itt Vukovárott. Továbbra is áldottan varja el az utolsó szálakat…

Mi lesz délpesten? amiatt sem aggódok túlzottan… amíg azt tesszük amire elhívott…

 

Németh Laci aki ISTENben és az Ő munkájában gyünyörködik

Évzáró, és a lezárhatatlan lélek…

Lea lányom Óvodai Évzárójárán voltam ma.

Amellett, hogy cukik voltak, meg minden (szokásos)… rádöbbentem egy összekötő kapocsra, ami összeköti  bennem a Magyarságomat és a Balkán iránti szeretetemet. Segít nekem is megértenem önmagamat.

Hogy is van ez?

Nos a párhuzam a következő.

Kezdjük a magyarségommal.

Vajdaságban születtem, és mégha Titó elvtárs egyik utolsó Pionírja is voltam, körülbelül pubertás koromra Jugoszlávia szétesett, ezzel megyszűnt a “Jugoszláv’ identitás (Gyengébbek kedvéért e név alá próbáltak besorolni 24 millió embert 6 köztársaságból, több-kevesebb sikerrel), édesapám pedig a mai VMSZ (Vajdasági Magyarok Szövetségének) volt alapító tagja illetve sokáig frakcióvezetője, helyi meghatározó politikusa, suhanc fejjel én is azt hittem csak így simán hogy magyar vagyok (elvégre nagy részben emiatt is vertek meg 92 februárjában az általános iskolám előtt)… Még ugyan ebben az évben átkerültem Szegedre az Erdészeti Technikumba ahol viszont elég gyorsan a “büdös Júgó” jelző volt rám “aggatva” kezdve a vegytan tanártól, a suli “legnagyobb” Skinhead-éig…

Pedig én “csak” egy Vajdasági Magyar vagyok, aki nem tehet róla, hogy feje felett huzogatták a határokat, vagy, hogy Németh Lászlónak neveztek el(Nagyapám illetve a Hódmezővásárhelyi író után kaptam nevem, ha jól tudom).

MAGYAR VAGYOK. NEM FIDESZES, MSZP-s, JOBBIK-os, vagy BALabbikos… csak símán magyar. Lehetek?

Évek során amint figyeltem édesapám és más emberek harcát a magyarság megmaradásáért a Vajdaságban, sok korrupt, “genyláda”, aljas önző gyűrűjében, ez a harc teljesen reménytelen (nem mintha Magyarországon egy árnyalatnyit is jobb lenne).mindezeket látva néhány gondolat biztosan körvonalazódott bennem:

1. nem ebben a harcban szeretnék részt venni, mert ez a harc már a kezdetekor halálra volt/van ítélve, az emberi kapzsiságból fakadóan… hanem inkább valami maradandóbbat, “ne adj ISTEN” örökké válóban szeretnék részt venni. ISTEN királysága egy ilyen dolog. Nem mintha ott nem lenne bűn és kapzsiság…de ott legalább ISTENnek dolgozok…ISTENért…de lehet hogy még mindíg naiv vagyok…

2. Ettől még megakarom őrizni gyökereimet, ápolni hagyományaimat, mert aki ezt nem teszi jövője sincs… gyökér nélkül pedig táplálkozni és növekedni sem nagyon lehet… 

A Balkániságom már kicsit más tészta…

Nem tudom pontosan időhöz kötni a kezdetét. Talán a családi utunk Boszniába a 80-as évek végén, talán az anyatejjel szívtam magamba, talán tényleg Titó elvtárs Jugoszláv ideológiájának köszönhetem…nem tudom.

De Magyarországon mindezidáig nem sokszor sikerült  teljes értékű magyarnak éreznem magam.

Szeretem a Balkáni “lazaságot”. Amíg nem ittunk kávét, nem ültünk le beszélgetni, megismerni egymást, addig nem csinálunk semmi mást…közös munka sincs, amíg nem láttam ki vagy.

És kávéra MINDIG van idő a Balkánon. 

A Balkáni izeket is szeretem. Burek, Cseváp, Zeljanica, Pljeskavica, … mind mind rettenetesen hiányozni fognak Pesten…

De a balkániság is egy dráma. 6 pici nemzet egymás elleni csatája amivel mind csak gyengülnek, semmit meg nem oldanak, tovább nem lépnek… Reménytelen a helyzetük, csak úgy mint a határon túli (vagy éppen belüli) magyarságért való harc.

Lehet velem eggyet érteni vagy nem. De ez a drámai, reménytelen helyzet és harc az ami mindkettőben azonos. Ez az ami könnyre fakaszt ha azt hallom “Sarajevo” vagy ha győnyőrű szép magyar népdalokat hallgatok, ugyan ez zajlik le bennem akkor is amikor meghallom a Magyar Himnuszt vagy éppenséggell a “szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország“-ot.

Miért?

Mert mindkettő, reménytelen helyzetben van ISTEN nélkül. Anélkül, hogy az emberi szívekben ISTENi változás menne végbe…

Ez közös mindekettőben, ennek a megváltoztatásában vettem eddig is részt. Kicsi, pici részt… de amit ISTEN elém tesz abban igyekszek hű lenni.

Budapesten is sikerülni fog embereket ISTEN útjaira vezetni, talán ők is felismerik majd ezt “közös” szálat, és talán ők is, mind többen, kinyúlnak ezen (vagy más) területek, emberek felé…

Németh Laci aki igyekszik megérteni önmagát

"Szenvedni KRISZTUSÉRT"

“Ideje van a szenvedésnek és és ideje az áldásnak…”

Hála ISTENnek, most az áldásos végén vagyunk a dolgonak.

Meghívtak, hogy tanítsak Orahovicán. A hely nagyon állat és NAGYON komoly és profi szolgálatot végeznek itt a gyerekek felé… Maradjunk annyiban, ha STEN nem hívott volna el Kispestre, ez a hely a “vágyak toplistájánk” élén lett volna…

Az a vár ott fenn, olyan mintha ott forgatták volna a Gyűrűk Urát.

Lea idei első “vízközeli” élménye jól sikerült. Reméljük a bőre folyamatosan javulni fog…

Németh Laci aki lelkileg felüdül és a családjával van a holnapi tanítás előtt.

Szótár (azaz beszélsz pesti keresztényül?)

Nos azt tudtam, hogy a vukovári szolgálatból kifolyólag tompult a “beszélőkém” mivel többnyire csak horvátul tanítottam, az egyetemen pedig az angolt használtam…Igy a magyar csak a “konyhanyelv” lett, amit otthon beszéltünk… Ezért is kezdtem el Arany Jánost és egyebeket olvasni, hogy az egyensúly kicsit más formát mutasson…

Na de amiket Pesten hallottam attól “lehidalok”… íme egy példa(felturbózva):

“Ma egy H.CS.-én (ejtsd: hácsén) voltam. A jelenlevők többsége a GY.-éből volt. “

Nos aki nem értené annak lefordítom:

“Ma egy Házi Csoportos alkalmon voltam, ahol a jelenlévők többsége a gyülekezetből volt.”

No de félre a tréfát. NAGYON JÓ volt. Legalábbis én jól éreztem magam. Akármilyen fáradt is voltam és nem tudtam koncentrálni, kifejezni magam, nagyon bátorító volt a nyitottság, bátorság (mertek kérdezni, véleményt nyílvánítani)…

Ami viszont hozzám lelkileg leginkább szólt az az a kérdés volt, hogy:

- Mi volt a legnagyobb tanulság és a legnehezebb dolog a vukovári szolgálatban?

Ez a kérdés a napom fénypontja volt. Elgondolkodtam és elemezhettem az elmúlt időszakot.

Köszönöm ISTENem ezt a napot is. Te soha el nem hagysz.

 

Németh Laci

HIVATALOS

Nos mint megtudtam Vasárnap hivatalosan is be lett jelentve ami eddig azért nem lett nagy dobra verve, hogy a budapesti Golgota gyüli által plántálódó új gyüli pásztora én lennék. Kicsiny családommal most keresünk lakást a 18./19. kerületben.

Sok mondandó ezügyben még nincs. Inkább kérnék. Sok imát és böjtöt.

Addig is amit tudni lehet és kell az itt látható. Illetve a jelnleg is építés alatt álló új gyülekezeti honlapon lesz majd látható… Amint kész, belinkelem.

Köszönet és üdvözlet

Németh Laci

Mindennek az alapja…

(Akik érzékenyek a nemi különbségeket érintő témákra lehet hogy jobb ha nem olvassák tovább ezt a cikket)

Márciusban voltam egy gyülekezetben,

ahol jelenleg az a gyülekezet eggyik legnagyobb problémája, hogy:

“a férfiak, túl lelkiek, túl buzgók Krisztusért“.

Erre panaszodnak legalább is a feleségek…

Mi is van a háttérben?

Nos az egyik segédnek 5 éve ISTEN a szívére helyezte, hogy a férfiakba fektesse energiájának javát. 5 évvel ezelőtt úgy kezdte, hogy egy (az az 1) férfival elkezdett összejönni, imédkozni, kávézni… (a tanítványozni szó ide ilenne, de csak akkor ha nem a korlátolt üljünk le rendszeresen és “töltsük ki ezt meg azt a füzetet eggyüt” című történet jutna az eszünkbe erről).

Idén már több mint 150 ember gyűlt össze a férfi alkalomra.

Miért is írom ide mindezt?

Nos szeretnék találkozni olyan pásztorral aki erre úgy tekintene mint bajra. A többség szerintem azt mondaná, “adja az ÚR hogy ez legyen a gyülekezetünk legnagyobb problémája…“

Elmúlt napokban meg lettem sürgetve hogy kezdjem el kialakítani a jövendőbéli kispesti Golgota honlapját… (Nos JOOMLA-ban nem vagyok jártas igy eléggé félőssen barátkozunk) de amint ugye a papírra vetett víziót próbáltam cyber valósággá változtatni, volt időm gondolkodni minderről. hogy mennyire kulcsfontosságúak a lelkileg erős férfiak.

Gondoljuk csak végig. Mennyi társadalmi problémánk gyökeredzik abban, hogy a férfi nem férfi illetve, nem lelkileg érett, lelkileg egész, teljesen egészséges énképpel rendelkező ember, aki tudja mire lett teremtve, hol a helye a világban.

 

Férfi-Férj-Apa-egyéb szolgálat

 

A férfiből egyszer férj lesz (általában), de ha nem találta meg a helyét magán emberként ebben a világban akkor házasan sem lesz rá képes. Sőt bizonytalanságából kifolyólag, bajt és fájdalmat fog okozni társának. Arról ne is beszéljünk milyen hatással lesz a gyermekekre egy ilyen ember. És tudjuk hogy aki nem viseli jól gondját saját házának az nem alkalmas ISTEN házának gondviselésére, vagy bármilyen szolgálatra.

Amit ez az ember kitúzött célként az az, hogy kezdjük a gyökerénél a dolgot. Javítsuk meg a férfit. Ha a férfi (testileg-lelkileg) stabil és biztos lesz KRISZTUSBAN, akkor nagy valószínűséggel férj és apaként is megállja a helyét… és aki a kicsin hű sokra bízatik valószínű az ilyen embert ISTEN elhívja valamilyen szolgálatra hiszen a helyén van és  betölti azt amire teremtette őt ISTEN.

Tudom van még sok terület amit nem fejtettem ki és lehetne, illetve kellene… de így is hosszú volt ez… A lényeg, az hogy az új, frissen induló gyülekezetben ennek maximális teret adunk… sőt prioritás lesz. Mi kap majd még prioritást? na arról majd a következő cikkben…

Németh Laci

Mértékletes/kemény munka

Két igeszakasz ami szólt hozzám mostanság:

Titusz 2

Legalább négyszer említi a mértékletességet, mint fontos jellemzőjét, a hivő embernek.

         Oly gyakran elveszünk a részletekeben… mit szabad enni, inni, tenni… holott azt hiszem a Biblia eléggé egyértelmű, hogy minden amit ISTEN teremtett jó, ha mértékletességel élnek vele… A gond nem (elsősorban) abból ered, hogy mit eszünk, iszunk, vagy éppen dohányzunk… hanem a mennyiségből… Gyorsak vagyunk elítélni az (alkalmanként) alkoholt fogyasztó embert de nem itéljük el a torkosságot…

Érdekes, hogy éppen most a napokban derült ki, hogy életmódot kell változtatnom, mert hiába futok 8-10 Kilómétereket, ha a szerevezetem nem éget zsírt… ezért nem csökken a súlyom már egy ideje…

Cukor és kenyérfélék számüzve (ammenyire csak lehet) és több gyümölcs, zöldség, fehérje…

I Timóteus 6:1-2 

Dolgozni kell nincs mese… Egyre gyakrabban fordul elő, hogy keresztény cégek alakulnak… jó szándékkal keresztényt vesznek fel munkaerőnek… de nem tudnak eggyüt dolgozni. Miért is?

1. “Tesók vagyunk, ne keljen már annyit dolgozni“

2. “Nagy a kegyelem, majd megbocsát a tesó/főnök“

Nos van olyan igevers is, hogy aki nem dolgozik ne is egyen… de nem ítélkezni szándékozok… csak a józan észérvekkel szeretnék egy kicsit eljátsszani.

1. ha nem dolgozol, nem termelsz, ha nem termelsz a cégnek nincs haszna, ha nincs haszna, bezár. Elvszted az állásod és a cég sem lett jó bizonyság és te sem…

2. Ezen igeszakaszon belül  látjuk a buzdítást az  “annál inkább való buzgóságra“… Nos ezt az igeverset, pedig általában a keresztény cégtulajodonosok szeretik megkövetelni a keresztény alkalmazottaiktól… és ha nem. akkor….

Mindkét esetben bűn van a háttérben… holott ez a két igevers elég jó alapelv lehetne, a munkavégzés mindkét végén állóknak, mégis elbukunk.

Miért is?

Nekünk keresztényeknek keményen kell dolgoznunk akár keresztény akár nem keresztény a “főnökönk”, mert a mi FŐNÖKÜNKNEK tesszük amit teszünk.

Németh Laci a mértékletességet tanuló munkásember…

Missziós világkép

      Azt hiszem (de mindenképpen remélem) hogy nem kell külön kifejtenem, hogy keresztényekként, nem az az elhívásunk, hogy gyülekezetbe járjunk, meg házicsoportokba… Nem mintha azzal bármi baj lenne, de az csak (CSAK) az első lépés. Ezekre mint kiképző helyekre kell tekintenünk ahol tanulunk, felismerjük az erősségünket, gyengéinket, használjuk és gyakoroljuk ajándékainkat, majd pedig kimegyünk és másokat is KRISZTUS tanitványaivá teszünk (Máté 28:16-20, Apostolok cselekedetei 1:6-8)

Ez nem (csak) az egyház elhívása, ez minden egyén személyes elhivása. Minden házaspár és család elhívása, minden egyes helyi Gyülekezeté. Külön kell hogy legyen látásunk (víziónk) arra vonatkozóan, hogy hol a helyem azokban a közösségekben amikben részt veszek, mi a szerepem…

Definiálnunk kell, mi az én személyes Jeruzsálemem, Júdeám, Samáriám, és az én világom “vége”. Ugyan ez a családomra nézve is igaz…

A Gyülekezeti rész kellene, hogy a legegyszerűbb legyen. Ha a pásztornak és a gyülekezetnek már van látása, terve, akkor már csak a saját helyemet kell azon belül megkeresnem, és betöltenem. Mert okkal és céllal lettem teremtve, de akár azt is mondhatnám, hogy “tervezve” lettem… Akkor pedig jobb ha a pontos helyemet töltöm be, mert mindenhol máshol kisebb és kevesebb áldás lesz mindenen amit teszek.

Nos  remélem ez segített. Ha nem, akkor javaslom a fent említett két igeszakaszt, imákat és böjtöt. Helyed van.Találd meg.

Németh Laci